Klubunk

Kovács István („Kokó”) 1953. április 21-én született Salgótarjánban. Labdarúgó-pályafutását a NOSE-ban kezdte, majd 1971 és 1974 között a Salgótarjáni BTC játékosa volt, ahol mindössze 18 évesen mutatkozott be az NB I-ben. Az 1971–72-es idényben a csapattal bronzérmet szerzett, amely a klub történetének egyik legnagyobb sikere volt. A fiatal csatár gyorsaságával, gólerősségével és kiváló fejjátékával hamar a csapat meghatározó játékosává vált. 

A salgótarjáni évek után a Vasasban folytatta pályafutását, ahol 1977-ben magyar bajnoki címet nyert, majd a Tatabánya játékosaként ezüst- és bronzérmet is szerzett az élvonalban. Később visszatért Salgótarjánba, megfordult az Eger csapatában, pályafutása végén pedig Svájcban is futballozott. A magyar válogatottban 1976 és 1980 között tíz alkalommal szerepelt, és egy gólt szerzett. 

Klubunk számára különleges büszkeség, hogy Kovács István pályafutásának korai szakaszát Nagybátonyban töltötte. Egy olyan kivételes játékost tudhattunk a csapatban, aki később magyar bajnok, kupagyőztes és válogatott labdarúgó lett. Sikerei és pályafutása ma is fontos részét képezik egyesületünk történetének, és méltó példát állít a jelenlegi és a jövő generációja elé. Nem mindennapi dolog, hogy egy ilyen kaliberű futballista viselte klubunk mezét, ezért emlékét és eredményeit a mai napig nagy tisztelettel őrizzük.

Kardos József (Nagybátony, 1960. március 29. – 2022. július 28.) válogatott magyar labdarúgó, hátvéd, edző és testnevelő tanár volt, aki az 1986-os mexikói világbajnokságon is képviselte Magyarországot.

Pályafutását Nagybátonyban kezdte, majd 1978-ban került a Salgótarjáni Bányászhoz (SBTC), ahol tehetségével és kiemelkedő játékával rövid idő alatt felhívta magára az ország élcsapatainak figyelmét. A Salgótarjánban eltöltött idény után az Újpesti Dózsa szerződtette, amelynek megszerzéséért három játékost adott cserébe a fővárosi klub.

Az Újpest játékosaként pályafutása legsikeresebb éveit élte: két bajnoki ezüstérmet szerzett, három alkalommal hódította el a Magyar Népköztársasági Kupát, és összesen 228 bajnoki mérkőzésen 37 gólt szerzett. Kiemelkedő teljesítményének elismeréseként 1983-ban az év magyar labdarúgójának választották. Később a Vasas, a görög Apollon Kalamaria és a Váci Izzó csapataiban is szerepelt.

A magyar válogatottban 1980 és 1987 között 33 alkalommal lépett pályára, három gólt szerzett, és tagja volt az 1986-os mexikói világbajnokságon szereplő nemzeti együttesnek. Aktív pályafutása befejezése után edzőként és testnevelő tanárként dolgozott, emellett hosszú éveken át segítette a fiatal labdarúgók fejlődését.

Egyesületünk történetében különleges helyet foglal el Kardos József neve, aki nagybátonyi kötődésével és salgótarjáni szereplésével a térség labdarúgásának egyik legkiemelkedőbb alakja lett. Büszkeséggel tekintünk arra, hogy innen indult el azon az úton, amely végül a magyar válogatottba és az 1986-os világbajnokságra vezette. Pályafutása, sikerei és sport iránti elkötelezettsége ma is példaként szolgálhat a klub fiatal játékosai és szurkolói számára.